2009. szeptember 23., szerda

Great Dixter

Az 'isteni' Christo (Christopher Lloyd) otthona és kertje, amit minden valamire való kertbolondnak legalább egyszer meg kell néznie, és most itt áll az orrom előtt, záróra előtt másfél órával, távol minden nagyobbacska lakott településtől...





Épp csak bejutni nem tudunk, mert a kártyánkat itt nem fogadják el, papír alapú fizetőeszközként meg csak eurónk van, és azt ők nem váltanak. Szorult helyzetünkre való tekintettel egy házaspár, akik mögöttünk akarnak jegyet váltani utánunk jönnek és felkínálják, hogy ha tudjuk a hozzávetőleges árfolyamot, akkor ők szívesen becserélik a belépő euróban értendő árát angol fontra. Nem győzöm eléggé megköszönni a segítségüket, ami nélkül ezzel az élménnyel biztosan szegényebb lennék, mert visszajönni ide már nincs időnk, este indul a komp. Sietünk is a belépővel, ugyanis a házban már megkezdődött a csak vezetővel bejárható túra, nem kéne végképp lekésni róla.


Az eredetileg itt álló házikó XV. századi, aminek kibővítéséért Edwin Lutyens a felelős. Szép munkát végzett, amikor a hasonló stílusú, egy évszázaddal fiatalabb farmépülettel gondolták megtoldani az ódon főépületet: a Kentből számozott alkatrészekként ideszállított majd összelegózott darabok most úgy tárulnak a látogatók szeme elé, hogy aki nem ismeri az építés hátterét, az észre sem veszi, hol ér véget a régi és hol kezdődik az új...


A két emeletes, hatalmas nagyterem így, berendezve is túl nagy, de Stokesay-ból már ismerős méreteket és arányokat láttunk, most ízelítőt kaptunk abból, milyen egy hasonló épület lakva.... Impozáns, csak éppen fényképezni nem engednek, a tetőszerkezeti fotót is úgy könyörögtük ki. :D


A bő egy órás idegenvezetés és a még plusz építészeti kérdések, amiket az uram feltett a nagyon türelmes és igen segítőkész idegenvezetőnek bizony igencsak elvették az időt a kerttől, úgyhogy kb. arra volt idő, hogy végigrohanjak rajta, míg András a ház körül fotózott.


Így sem hagytam volna ki a világért sem, de az tény, hogy e felett a kertstílus felett már bizony eljárt az idő. Egy egész kertészcsapat (köztük a világ minden tájáról idesereglett önkéntesek, akik a szakmát akarják megtanulni) kell egy ehhez hasonló kert fenntartására, nem egy-két emberes feladat - méreteinél fogva sem. Ettől függetlenül aki csak gyönyörködni akar benne és a masszív évelőtömeget többre értékeli az örökzöld lombnál és a cserjéknél, az pontosan azt kapja, amit a hírneve alapján várhat ettől a kerttől.


Fotók: Great Dixter House
Ismertető: a Wikin, mert a hivatalos oldal gyanús a tűzfal szerint

2 komment:

Eva írta... [válasz erre]

Mennyire rendes volt már az a pár!! Ilyen is csak Angliában, azt hiszem..
Gyönyörűképek!

Agicza írta... [válasz erre]

Jaja... Nem győztem hálálkodni nekik. :))) Utáltam volna lemaradni erről a helyről, viszont a Dixter ház alsó hangon egy óra tárlatvezetéssel, a kertjéhez legalább még másfél-két óra kell(ett volna), nem csak átrohanni rajta, mer' megy a komp...

Megjegyzés küldése