egyéni 6. hely - 34/40 pont - 94,4% (max. 36)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 75% / Ülő 88%
Amikor korán reggel elindultunk, szakadt az eső, és csepergett még a belövőpályán is. Ágicza nem volt elégedett a szórásképével, nem utolsósorban pedig bőrig ázott, ezért fegyverhibára hivatkozva lemondta a részvételét a versenyen, pedig erre csak kvalifikáció útján lehetett bejutni, és Ági bizony meg is szerezte ezt a szükséges kvalifikációt. Az meg a ráadás, hogy az első pályák után már elállt az eső, és egész szép időben lőttük végig, bár a szél sokakat megtréfált.
A fenti képet érdemes alaposabban is megnézni, ugyanis itt folyt le a maratoni szétlövés is, pont azon a víz közepén úszó célon (is, többek között). A puskám mostanában nem sokat változik, már csak én fejlődöm :-)
Az erdőben nagyon jól ment a dolog, 2 hibával az élen voltam, de a tónál begyűjtöttem 3 újabb hibát is, és még egyet a mezőn. Ott volt súlyosbításként a frissen kiszórt tehéntrágya szaga, konkrétan azon ültünk mi is, de a szél a legkülönösebb irányokból fújt. Egy célomba került megtanulni, hogy nem szabad a széljelzőt nézni, csak
a levegő remegését a távcsőben, és aszerint rátartani. A többivel már nem is volt gond.
Egy kolléga végzett 4 hibával, abból is 3 az álló célokon, szóval igazán kitett magáért, meg is nyerte a versenyt és a halasgömb formájú vándorkupát. Már elpakoltam a puskát és igyekeztem a szendvicsemre koncentrálni, mikor szóltak, hogy én is szétlövök. Kiderült, hogy az első 5 helyet díjazzák (pénzdíjjal egyébként), és hatan lövünk szét az 5-10. helyekért, meg kb. 5 font készpénzért. A tónál kellett meglőni először térdelve a fent említett kacsát (35 méter, 25 mm-es lik) valamint a párját, egy negyvenvalahány méteres célt. Hárman szedtük le mindkettőt, a többiek már itt kiestek. Állva mindhárman egyet-egyet találtunk el (én a kacsát, ugye milyen hasznos volt a farmon a tomboló szélben állókat lőni?). Erre átmentünk egy másik pályára, ahol a volt világbajnok kolléga végül is elvitte előlünk az öt fontot.
Csapatban viszont fölényesen nyert a Castle, az első három helyezett és a 6-7. is a mi klubunkból került ki, a hat fős csapatból a 4 legjobb eredmény számított, a győzelem nem is volt kérdés. Íme, a Bajnok Csapat:
Elég fárasztó nap volt, hazafelé tettünk ugyan némi kerülőt, megnéztünk egy kiadó házat kívülről és egynek felírtuk a telefonszámát, Ágicza fotózott Hartingtonban is, de aztán mentünk haza.
A trófea az errefelé szokásos üveg, beépített kvarcórával. Sokat ügyködtem rajta, mire sikerült úgy beállítanom, hogy a sötétbarna üvegen az alkonyati égbolt tükröződjön, de a feliratnál már a fák sötétje, hogy olvasható legyen. Mindehhez Handley öreg kőházai adták a hátteret.
Ez pedig a vándorkupa, ami most egy évig a mi klubunknál fog díszelegni:
2 komment:
Gratulálok az eredményedhez!
Köszönöm, Béla bátyám! :-)
Megjegyzés küldése