2012. március 3., szombat

Hardwick Hall

Az 'igazi' Hardwick Hall, Elizabeth Shrewsbury büszkesége, négy, pénzügyileg igen előnyösen megkötött (érdek)házasságának gyümölcse, negyedik férje halála után felszabaduló tőkéjének befektetése a Szőttesre tekint le a maga gigantikus méretű ablakaival, ami nem csak hogy napjainkban, de Erzsébet-korabeli építészeti mércékkel mérve pláne szenzációszámba ment. Egy akkori mondás szerint több az ablak a házon, mint a fal, és ez nagyon is ül:



Képzeljünk el egy ambíciózus üzletasszonyt, akinek a pénz nem akadály, akinek a kezében már ott van Chatsworth és birtokai egészen a déli parti Eastbourne-ig húzódnak, és úgy tud odajutni, hogy birtokainak határain belül marad... És ez a hölgy bizony munkát ad az építészeknek és a kőfaragóknak egyaránt, először átépítteti az Old Hall-t, majd férje halála után elég tőkéhez jut, hogy nekikezdjen a vadonatúj csoda-palotához, amit nyolc év alatt sikerült befejezni. Monogramja, az ES az összes tornyocskán ott díszeleg.


Az Old Hall díszítési tematikáját követve a reprezentatív kisteremben ugyanazok a fa-reliefek köszönnek vissza, mint a romos Old Hall termeiben. Ezek nem csak gipszöntvények, a fák dereka valódi fából van:


Mivel őrületes szerencséjére a Hall-t Bess óta sosem elsődleges lakhelynek használták, így elkerülte a modernizálás szelleme is. A főhercegi család mindig is a tízszer ekkora Chatsworth-öt preferálta, ezért Hardwick Hall megmaradt a különc családtagok magánbirodalmának.


Bess flamand kereskedőktől veszi meg és hozatja haza a gigantikus gobelin-sorozatot, amik a kastély teljes szélességében végigfutó hosszú nagyterem falait padlótól majdnem plafonig borítják, majd az egész házat szép sorban 'kitapétázzák' a hatalmas, kézi szőttes drapériákkal. A három emeleten át éppen, hogy csak ufókat nem látni az aprólékosan kivarrott falikárpitokon, de van ott minden, még hal-kutya szánhúzó is, a klasszikus mítoszok szörnyeihez képest meglehetősen bárgyún vigyorgó képpel:


Bess of Hardwick mostanság is munkát ad az utókornak: a restaurátorok nem győzik javítgatni és újraszőni a négyszáz éves, gigászi gobelineket és úgy-ahogy konzerválni azt az őrületes mennyiségű kelmét, amit eszük ágában sincs a nap fakító erejének még egyszer kitenni: a hajdanvolt rikító színek a megszokott ódon tompaságban állíttatnak helyre, és oda az ezerszínű Szőttes vibráló színgazdagsága, aminek évszázadokon keresztül csodálhatták a tenyérnyi részleteit, és ami mind-mind a kor emberének talán túlságosan is színes képzelőerejét adta vissza selyemben és gyapjúfonalban elbeszélve.


Az istállók épületegyüttese már bezárt, mire odaértünk, de a kertben még lehetett sétálni egyet. A még mindig mézszínű, délutáni napsütésben azt beszélgettük, hogy a Hardwick Hall igazából Szőttesföld beltéri leképezése Szőttesföld kellős közepén és igaz, hogy kissé sok időbe telt, mire végre meglátogattuk, de kastélylátogatásilag az egyik legtartalmasabb délutánt tudhatjuk magunk mögött.


Fotóalbum: Hardwick Hall
Wiki: további érdekességek

1 komment:

Névtelen írta... [válasz erre]

Ma voltam itt és leírhatatlanul csodálatos, mind a kastély, és az azt körülvevő kert kompozíció.

Megjegyzés küldése