2012. március 10., szombat

Szél-jegyzet

A múlt vasárnapi verseny és csavargás megihletett, úgyhogy épületes elmélkedés következik arról, hogyan próbáljunk nem megfagyni a mamut-bundás szarvasmarhák földjén... Túlélési tippek tavaszelőre notórius didergőknek, nem-jegesmedvéknek, fagyállóval kevésbé feltöltött, rövid- illetve hasonszőrű szerencsétleneknek és úgy prózaian: fázósaknak. :P


Angliában a windchill-faktort nem szabad figyelmen kívül hagyni: itt a szél nem hűt, hanem fagyaszt. Ugyanis ha Közép-Európában öt fok van, akkor az enyhe, egy meleg pulóveres, esetleg kigombolt kabátos, verőfényes napsütéses idő, ahol tapsikolnak a jázminok. És esőben is maximum a kellemetlen trutyi jelzővel lehet illetni, de nem a gyilkos hideg kategória.


Na már most, ugyanez Észak-Angliában, vidéken, ahol a városi házak védelme és a hőszenny még hírből sincsen jelen, a helyzet a következő: a jóval magasabb páratartalomnak köszönhetően a hideg is durvábban telepszik rá az emberre, kérlelhetetlenül oson be a ruha alá és öt perc alatt az öt fok hőérzetből lesz max. négy: egy-egy az ember feje búbján, a pirosodó orrán és a két sarkán ízlésesen elosztva. További tíz perc elteltével az ember elkezdi érezni, hogy rettenetesen hideg van, a következő negyed órában már azon meditál, hogy vajon mit nem húzott még magára és mi a fenének nem hozta el a mobil kiskályhát vagy maradt volna otthon, ha van egy kis esze... Majd további húsz perc elteltével keze-lába a jégcsapig, majd a szinte érzéketlen gémberedésig képes kihűlni, ha meggondolatlanul egy helyben áll és nem ugrál vagy fut - az apró toporgás és a kis lépések itt nem segítenek, egy óra leforgása alatt csinos kis jégtömbbé lehet odakint dermedni.


Ha mindehhez még hozzáadunk némi esőt, ami alattomos módon áztat át mindent, ami egyébként vízállónak mondatott, és ha ehhez még feltámad a szél is, a végeredmény katasztrofális: plusz 5 fok és a windchill együtt olyan brutális, mint a kontinentális mínusz tizenöt, és egy idő után az ember már csak azon imádkozik, hogy fedett-fűtött helyre kerülhessen végre, ahol kíméletesen, defrost üzemmódban kiolvadhat és hogy a kis kiruccanás ne kerüljön egyik végtagjába sem... Nem csoda, hogy az angolok legalább 10%-a Raynauds-ban szenved.


Ja, és hogy a réteges öltözködés? Hja kérem, a rétegzés minden ruhadarabból kettő-négy, egymásra húzva, és ami lehet, az szigorúan angol gyapjú (esetleg shetlandi), mert a többi itt sz@rt sem ér. Az itteni birkák tudhatnak valamit...


A legtöbbet mégis a termoszban a forró tea mellett az elemes melegítő kütyük, a kéz- és lábmelegítők jelentenek, mint egyetlen hatékonyan bevethető eszköz a hideg fogai ellen... És a burger van-ek, vagyis a sok kalóriás, instant meleg kaját tartó mobil bisztrók úton-útfélen - és a testzsír.


Szóval azoknak, akik nem jegesmedve, netán rozmár-génekkel születtek, azoknak welcome to the North (Pole)...

6 komment:

sameria25 írta... [válasz erre]

Ez durva. A képek gyönyörűek,de úgy lenne az igazi,ha egy jóízű séta közben lehetne kedvünkre fotózni,nem a kocsiból ki-be ugrálva.
Ez némiképp lehűti a lelkesedésemet.
Ezután más szemel nézek az itthoni szélre.
Ezt tudva,már nem is olyan barátságtalan. :-))

Agicza írta... [válasz erre]

Viszonyításképpen a böjti szeleket emeld négyzetre és a 365 napból kb. 350-re meg is kapod az itteni helyzetet... :P És nyárra is elkel néha a pulóver, na.

Azt hiszem, a nem létező nyárról itt nyígtam egyet, de sztem senki nem vette komolyan: Nyár...

sameria25 írta... [válasz erre]

A Skót felföld lehelete. Azt hittem, jóval délebbre vagytok tőle. Nem messze játszódik az Üvöltő szelek története.

Agicza írta... [válasz erre]

Szarva közt a tőgyit.. :P Az a nagy bozontos tehénfajta Highland cattle névre hallgat ugyanis... :D

Maestro írta... [válasz erre]

Azért nem kellene ilyen igaztalan képet festeni az angliai időjárásról. Igaz, fújdogál olykor a szél, olyankor húzok is még valamit a póló fölé, de kábé ennyi...

Csak az elkényeztetett egyke leánygyermekek vacognak, akik még nem szedték fel magukra az errefelé szokásos, a női ivarérettséget jelző dupla hájréteget (ld. az angol nőkről egyszer majd megírandó posztomat).

Agicza írta... [válasz erre]

Majd' kétszer ennyi súllyal én is lazábban venném a hideget... Ám amíg a mázsa nincs meg, addig jegesmedve ide vagy oda, én bizony fázom!

Megjegyzés küldése