Már tavaly is eszembe juthatott volna Conques és Rocmadour kapcsán, hogy a megnézni valókat összekössem a Santiago de Compostela felé vezető zarándokút állomásaival, de most, ezután a tündéri, román kori templomokat felvonultató, mélyen a hegyekben rejtőző falucska után már tudom: ha az El Camino-t követem, netán erre is fűzöm fel a teljes programunkat, nagyon nem foghatok mellé. Az utat viszont nem lennék hajlandó végiggyalogolni, mint ahogy azt évente pár száz fiatal és kevésbé fiatal megteszi; ki teljesítménytúrából, ki meggyőződésből, ki lélek- és jellemfejlődési reményekkel vág bele a Franciaország több pontjáról is induló, de Spanyolországban összefutó, átlagosan 800 km hosszú hátizsákos, legfőképpen kemény hegyi terepen reggeltől estig tartó, mediterrán, perzselő nyári tájon való kutyagolásba. Valami céljuk biztosan van vele. És a legkevesebb az, hogy maguknak bizonyítsanak.
A falucskára visszatérve, a két, XI. században(!) épült templom mellett további nevezetesség a hegyoldalban, néhány kilométernyire a falutól egy irdatlan méretű, gömbölyű, vörös szikla alá települt bencés kolostor, San Juan de la Peña, ami a maga 920 a.d. alapításával azt hiszem, méltán tarthat számot az Európa egyik legrégebbről fennmaradt egyházi létesítményének címére...
A kerengője relatíve 'fiatalabb', az 1190-es években épült, így az oszlopfők rég elporladt kőfaragói itt is abból a csodálatosan groteszk álom-és mesevilágból merítenek ihletet, amit szerte Európában olyannyira szeretek ezekben az évezredes épületekben.
A legenda szerint a Szent Grált is őrizék itt, midőn az Ibériai félsziget mór megszállás alatt álla (hogy miért halt ki a magyar nyelvből a régmúlt, ugyan magyarázza már el nekem valaki, mert igencsak hiányzik néhanap), de tény, hogy a szerzetesek tudták, hova építkezzenek: ha a fákat eltakarították az útból, szédületes látvány tárult a jámbor barátok elé:
A Pireneusok legzordabb, lecsipkézett bérceinek egész láncolata hevert a lábuk előtt, és ha felnéztek, egy irdatlan nagy vörös szikla alatt bármikor egy szemvillanás alatt porrá válhattak volna, elég a legkisebb földrengés itt, úgyhogy alighanem szorgosan imádkoztak az ő istenükhöz... Így persze nem nehéz nap mint nap egy mindenható teremtő erő mindenek felett valóságában hinni.
Fényképalbum: Santa Cruz de la Serós
0 komment:
Megjegyzés küldése