Saint-Cirq-Lapopie

Ha középkori városkának az etalon Conques, akkor Saint-Cirq-Lapopie igencsak közelíti a számomra felettébb kívánatosnak mondható elhelyezkedést és utcaképet. A már jó pár évszázada lakott település legmagasabb pontja mintegy 100 méterrel magasodik a Lot folyó fölé, és mivel megint ugyanabban a régióban találjuk magunkat, mint tavaly (hiába, csak nem bírok tőle elszakadni), nem csoda, hogy Rocamadour a szomszédban van. És persze, hogy ez a helység is a Compostelába vezető úton tartózkodik, úgyhogy jövőre már beterveztem szomszédjait, Cabrerets-t és Cahors-t, mint megnézendő helyeket...

Ha nem lennének a turisták kb 300%-kal többen, mint a kis falucska teljes befogadóképessége kávéházakkal és éttermekkel együtt, akkor lehet, hogy még élvezni is tudnám a látványt, mert az igencsak ütős. A falu egyike a 100 legszebbnek, bár szerintem bőven benne van az első 10-ben is. Hozzávetőleges terepadatok:  100 méter, teljes hossz kb. 1000 méter, átlagos utcaszélesség 1,5 méter, ereszmagasság két emelettel számolva max. 4,5 méter. A tömör gyönyör lentről, a vízimalomtól indul és legfelül, kanyargós, keskeny utcácskák és sikátorok szövétnekén át a sziklaormon végződik, ahol hajdan az erődítmény állt - ma turisták serege és kőhalom.


Ilyen a látvány a legmagasabb pontjáról, alattunk a Lot folyó ballag komótosan:

A fachwerk-építészet és a kőkávás ablakok itt alapkövetelmény, a keskeny kis utcácskák szinte mindegyikében szőlő fut a házakra, az erkély és a külső lépcső állandó látványelem, mint álmaimban, és ha amúgy nem lenne nyári szünet és nem ez lenne a térség legkedveltebb turistalátványossága, akkor igencsak jól érezném magamat itt, mert a falu szabályos szabadtéri skanzen, egy disszonáns épület sincsen közel, s' távol, építészetileg hibátlan az összkép.

Fényképeken valami miatt nem jön át olyan markánsan a hely varázslatos volta, talán ez a fakóbb színeknek köszönhető, amivel a falakat kezelték, illetve hogy sok helyütt meghagyták a köveket természetes színükben. Itt inkább a kő a divat, mint a tégla, mint falazóanyag, és a palák sem a szabályos, hódfarkú mintázatot követik, de legalább ez is egységes: egyetlen, a képből csúnyán kilógó ház sincsen.

Ha egyszer, valaha is főépítész lennék, azt hiszem, zsarnoki kézzel vigyáznék egy-egy településre, hogy azoknak természetes, kialakult összképét ne ronthassák el, és ilyen érintetlenek maradhassanak, mint Saint-Cirq-Lapopie, ahogy azt anno eleik megépítették és évszázadokon át használták...