Berdun

Rögtön a verseny után neki is vágtunk a kaland következő felvonásának. Pamplona után már egyre kietlenebb a táj, az autópálya még tart, de egy idő után már csak az útépítéseket kerülgetjük, majd keskeny nyomtávra vált az út itt-ott, de haladni még lehet rajta. Nyilván, épeszű emberek nem ilyen irányban közlekednek rajta, de így olyan tájakat látunk, ami óriásposzterre kívánkozik.

A víztározót elhagyva egy méretes plató ugrik ki a viszonylag széles lapályból, ami két hegyláncot köt össze, és ennek a legtetején trónol egy kisváros. Egyetlen út vezet be- és felfelé, úgyhogy egyesben felkaptatunk. Körben, a mellvéd mentén szédületes körpanoráma fogad, ezt a várost mindenképpen gyalog kell körbejárni! A templom árnyékában leparkolunk, és a tomboló szélben megszavazom a plusz pulóvert, mert itt kelleni fog.

Látszik, hogy gondoltak a turistákra, mert egy-egy kiugróban, ahonnan ideális a rálátás a táj egy-egy negyedére, rajzos eligazító táblákat helyeztek ki, melyik hegycsúcs és város micsoda. Ha valaki innen akarna földrajzot tanulni valamint siklóernyőzni, mindkettőt bátran megtehetné.

Egy kedves nénike odajött hozzánk, és nem hadarva érdeklődött, elboldogulunk-e a városkával, mert ha gondoljuk, ő szívesen mesél róla és körbevezet a legérdekesebb szegletekben. Nyelvgyakorlásnak sem volt utolsó, tőle tudtuk meg a Yesa felduzzasztását, valamint megmutatta, merre visz az út Franciaországba, és amiért nagyon hálásak lehetünk neki: tőle kaptuk az útbaigazítást a kolostorba és Santa Cruz de la Serós-ba is. Bár ő rövid ujjú blúzban dideregte végig, de körbevitt minket és a templom túloldaláról láthattuk az útvonalat, mert hogy így, felülnézetből nyilvánvalóak a lekanyarodások és végig is mutogatta, hogy biztosan ne tévedjünk el...

Fotók: Berdun