2011. július 19., kedd

Carennac

Egy újabb a 100 legszebb falu közül, és ezzel, gondolom, nem is okozok meglepetést. Loubressacból indultunk neki a jelzőtáblák hatására a mintegy tizenkét perces útnak, mert ragaszkodtam hozzá, hogy ezt mindenképpen látni kell, ha már úgyis útba esik, pedig még a programunkban sem szerepelt. Hogy hogyan sikerült a listából kihagyni, az rejtély, mert az idei középkori településnéző túra talán legszebbje maradt volna ki...


A falucskában található egy XVI. századi kis kastély, egy Rocamadour-utánérzésű zárt kolostorudvar, egy XI.(!) századi templom, valamint termelői piac, egy csermely és a Dordogne folyó partja, ahol elég élénk kenus élet zajlik. Mivel már záróra után érkeztünk, a kastély és a kolostor belseje kimaradt, de kívülről sem éreztem azt, hogy hiányozna a látványból és az élményből bármi is.


Bő másfél óra alatt a település keresztül-kasul bejárható, de a kastéllyal és az apátsággal együtt egész délutánt érdemes rászánni. Le lehet menni a folyópartra is, ami fölé egy-egy utcácska házai kihajlanak... Különösen egy, általam elefántcsont-toronynak elkeresztelt házikó fogott meg, ami a maga tíz négyzetméteres alapterületén három emeletnyi magasságba szökő méretével és magányos helyzetével ideális helynek ítéltetett, hogy a jövőben az uramnak, mint dolgozó-és elmélkedőhelyet számításba vegyem... :P Más kérdés, ha egyszer oda bevenné magát, hiába a semmibe nyíló ajtók mindhárom szinten, őt nemigen látnám, de az onnan feltáruló panoráma ideális lakhelyé tenné: a több lyukú kőhíd az egyik, a folyó és a patakocska a másik oldalon, a szomszédban egy ideális boszorkányházikó, meredek palatetővel, aprócska ablakokkal lakhelynek és vacsorakészítésre, szóval a színhely ideális. :)


A település makulátlan, stílusilag semmi disszonáns, kiugró vagy szembántó elem se közel, se távol. A templom itt is a szokásos, ezernyi faragással, egyre kijjebb ugró íves nyílással hívogatja az oda tévedőket, de érdekes módon a zárt udvarnak nem a hosszanti végén, hanem keresztben helyezkedik el, úgyhogy fotózni csak nyakatekert szögből lehetett. Belül restaurálásra váró mennyboltos ég a szokásos csillagokkal, a csupasz kőfalakon és oszlopokon színpompás, rombuszmintás festés halovány, alig kivehető nyomaival. Az egyik mellékoltárnál ködbe vesző alakok a boltozat alatt, és ebben a templomban is odabent jóleső meleg, amit talán nem csak a falak sugároznak.


Elnéztem ezeket az évezredes, hibátlanul egymásba illesztett köveket, a még emberléptékűre épített, egyszerű tereket és hozzájuk képzeltem a színpompás, festett falakat, oszlopsort és a mélykék, csillagos mennyezetet, a valószínűleg aprólékosan faragott padokat a hívőknek, és az egész mintha egy pillanat alatt mesevilággá lenne, amit túlzó színekkel szürrealistán álomszerűre festett alkotója... :D A templomudvar egyébként kicsiben hajaz Rocamadourra, itt is mesterek műhelyei találhatók, kovács, festő, és természetesen az elmaradhatatlan udvari növénykompozíció, lépcsők és sikátorok, mindez pár 100 m2-en, egyszóval megkapó a látvány.


A faluban keveredik a kő- és a fachwerk-építészet, néhol mintha nem tudták volna eldönteni, melyiket is szeressék, az épületek szintjei egymásból könyökölnek ki, kőkávás ablakok, palatetők, aprócska házikók, emberléptékű méretek - a mai kor igényeihez igazítva is bőven lehetne mit tanulni belőlük.

Fotóalbum: carennac

4 komment:

Eva írta... [válasz erre]

gyönyörűség! és a többi falu is..hjaj:)

Agicza írta... [válasz erre]

Ugye... :D Teljesen beléjük vagyok szerelmesedve, pedig felénk is karnyújtásnyira vannak az ínyencfalatok... ;)

Maestro írta... [válasz erre]

Na, akkor most szögezzük le: NEM költözünk Franciaországba!

Agicza írta... [válasz erre]

... Egyelőre. :P

Megjegyzés küldése